A palackozott ásványvíz literenkénti költsége általában 80 forintnál kezdődik, míg a csapvíz Budapesten általában 0,22 forint, azonban a csatornadíjjal együtt sem haladja meg a 0,5 forintot. Az árak Amerikában változóak, így nehéz pontosan meghatározni, azonban a WWF 2001-es tanulmánya szerint ott akár ezerszeres áron is megvásárolják a palackozott vizeket.
A valós egészségügyi előnyökkel (nem feltétlen) rendelkező termékek, például a csökkentett deutériumtartalmú víz, néha nagyon magas árat képviselnek a piacon, még akkor is, ha nem rákgyógyítóak. Más termékek, mint az oxigénnel dúsított víz, szintén magas áron kerülnek forgalomba, noha nincs konkrét egészségügyi előnyük. Olyan termékek, mint a gleccservíz, nyers víz további extrém példák ebben a témában.
Az 2000-es évek elején a palackozott víz ipara még 20-30 milliárd dolláros volt, 2014-re azonban már 170 milliárdra ugrott. Egy kutatás előrejelzése szerint a globális árbevétel körülbelül 280 milliárd dollár lehet 2020-ra egy olyan iparágban, amely első pillantásra nemcsak környezetszennyezőnek és pazarlónak, hanem teljesen feleslegesnek tűnik.
Az amarikai marketingesenk köszönhetjük a palackos vizeket
A neves hidrológus, Francis H. Chapelle A palackozott forrásvizek természetes története című könyvében leírja, hogy az első feljegyzések szerint az Egyesült Államok megalakulása előtt pár évvel, 1767-ben, egy bostoni gyógyfürdőben adták el az első palackozott vizet. Az olcsó üveggyártás technológiájának fejlődése következtében a 19. század közepére már tömegtermelésre is alkalmas volt: 1856-ra évente már 7 millió üveg ásványvizet adtak el.
Chapelle könyvében megemlítik, hogy a 20. században a csapvíz minőségének javulása miatt hosszú ideig nem volt szükség az ásványvízre. Azonban 1977-ben, miután a francia Perrier elindította 5 millió dolláros marketingkampányát, elkezdődött az ásványvíz-korszak. A modern palackokba csomagolt, külföldről importált, egészséges italok olyannyira elnyerték a yuppie-k tetszését, hogy az következő években státuszszimbólummá nőtte ki magát az árát túlárazó víz.
A Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség adatai szerint a két nagy ásványvíz-bumm először a rendszerváltás, majd az ezredforduló idején érte el Magyarországot: 1991 és 1999 között az éves literenkénti átlagfogyasztás 4-ről 28-ra emelkedett, majd 2000-ban már 39 lett. A fogyasztás növekedése 2016-ban állt először meg, mely a legutóbbi mért évben 126 liter/fő helyett 121 liter/főre csökkent.
Magyarország ezzel a mennyiséggel a hetedik helyet foglalta el az EU tagállamai között, messze túlszárnyalva a régió országait – továbbá egy átlagos magyar 2016-ban kb. tízszer több ásványvizet ivott évente, mint egy finn vagy svéd, és négyszer annyit, mint egy angol vagy holland. (Az olaszok, akik az éves közel két hektoliter ásványvízfogyasztása miatt Európa csúcsterületének számítanak, nehéz megszorongatni.)
Ki nyerészkedik ezen?
A 20. század végi egészséges életmód őrület erősítette meg azokat a tévhitet, hogy a klórozott csapvíz, amely a föld alatt, fémcsöveken keresztül érkezik, veszélyes lehet, miközben a polcokon sorakozó ásványvizek tiszták és egészségesek. Ezt a Natural Resources Defense Council már 1999-ben cáfolta egy tanulmányban, amely egy négyéves vizsgálat után jelent meg, és nem lehet kijelenteni, hogy a palackozott vizek tisztábbak vagy biztonságosabbak lennének, mint a csapvíz. Ráadásul a palackozott vizek körülbelül 25 százaléka csak palackba töltött csapvíz megszűrve.
Az Aquafina és Dasani nevű palackozottvíz-brandeket korábban a Pepsi és a Coca-Cola árulta tiszta vízként. Azonban később nyilvánvalóvá vált, hogy tisztított csapvízről van szó, és ezt a palackokra rá is kell tüntetniük. Szigetközi Friss Víz palackjai, amelyeket éttermekben 890 forintért árulnak, ugyanazt a vizet tartalmazzák mint amely Mosonmagyaróváron a csapból folyik, mindössze 0.47 forintért literenként.
Az a terméknek nevezhető ásványvíznek aminek az oldott ásványianyag-tartalma eléri a legalább 500 mg/l-es szintet. A hazai legnépszerűbb ásványvízmárkák általában nem haladják meg ezt az értéket, többségük az öt- és hétszáz mg/l között mozog, míg az emberi szervezet számára fontos anyagok, a kálciumtól a magnéziumig a magyar csapvizekben is 300-500 mg/l között találhatók. .
Az amerikai egészségügyi hatóság tavaly egy olyan információs anyagban, amelyet külföldre utazó amerikaiaknak szántak, tanácsolta, hogy a magyar csapvizet ne fogyasszák. Azonban a Külügyminisztérium közbenjárása nyomán visszavonták ezt a tanácsot. Az Országos Közegészségügyi Intézet ivóvízminőségi adatbázisa szerint a legtöbb magyar helyen a vízminőség megfelelő, 95% feletti. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Világgazdaságban tett nyilatkozatában elmondta, hogy ez a vita egy vízdiplomáciai kisiklás volt.
A magyarországi ivóvíz minősége ellenőrizhető az Országos Közegészségügyi Intézet térképes keresőjén keresztül – néhány településen figyelni kell az arzén, a mangán és az ammónium értékeire.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tavalyi jelentése szerint a világ lakosságának 71 százaléka, azaz 5,2 milliárd ember biztonságosan kezelt ivóvíz-szolgáltatást használt 2015-ben. Azonban 6,5 milliárdan (89 százalék) legalább alapvető szolgáltatáshoz jutottak, amely azt jelentette, hogy az ivóvíz forrása 30 perces távolságon belül volt és tiszta és szennyeződésmentes volt. A globális helyzetet tekintve.
Az 2016-os év csúcsnak számított a palackos víz történetében
Az Egyesült Államokban az ásványvízfogyasztás 2016-ban 9 százalékkal növekedett az előző évhez képest, ami nagyjából 48,5 milliárd liternek felelt meg. Ezenkívül az egy főre jutó ásványvízfogyasztás 148,8 liter volt, míg a szénsavas üdítőitaloknál csak 145,7 liter. Így 2016 lesz az első év az ásványvizek történetében, amikor több vizet adtak el, mint szénsavas üdítőt. Magyarországon már 2005-ben elkezdődött ez a változás, és 2009 óta az ásványvíz összesítve veri a szénsavas üdítők és a gyümölcslevek koalícióját.
Az elmúlt tíz évben a palackozott víz fogyasztása szinte megduplázódott globálisan; A Statista a 2017 közepén közzétett előrejelzése szerint tavaly 391 milliárd liter ásványvíz fogyott a világon, ami majdnem kétszerese a 2007-es kutatásban mért 212 milliárd liternek. Az ásványvíz előállításához általában 1,32 liter vizet használnak fel literenként, beleértve a gyártás során szükséges mennyiséget is. Ez azonban még mindig elmarad az üdítőitalok (2:1), sör (4:1) és bor (4,7:1) vízhasználatától.
Talán a Bloomberg mutatta be a legjobban tavaly szeptemberben, hogy hogyan működik egy palackozó üzem, amikor a Nestlé, a legtöbb ásványvizet eladó cég, közölt riportot egy michigani gyárából. A tíz gyártósoron minden percben 500-1200 üveg vizet állítanak elő, 2,5 decis palackoktól a 10 literesekig, és több sor éjjel-nappal dolgozik, ami lehetővé teszi, hogy akár 3,5 millió palack vizet is palackozzanak egy nap. Ez azonban csak a Nestlé egyik gyára a száz közül – a cég 2016-ban 7,7 milliárd dollár értékben adott el ásványvizet, amelyhez a michigani gyár 343 millió dollárral járult hozzá.
Környezetszennyezés felsőfokon
A vizes palackok előállítása során általában polietilén-tereftalátot (PET) használnak, amelynek kiemelkedő tulajdonságai közé tartozik az átlátszóság, az ellenálló képesség és a formázhatóság, ami miatt kiválóan alkalmas italok palackozására. Az óriási forgalom miatt azonban az újrahasznosításra is figyelmet kellett fordítani.
A Petcore nevű szervezet szerint 2016-ban összesen 3 147 000 tonna PET-palackot helyeztek forgalomba Európában. Ebből a mennyiségből 59,8 százalék, vagyis 1 880 900 tonnát visszagyűjtöttek. Ezután a gyűjtött mennyiségből 1 773 200 tonnát újra hasznosítottak, ami 7,3 százalékkal magasabb az előző évi adatokhoz képest. Globális szinten az arányok nagyjából hasonlóak.
Az Earth Policy Institute összefoglalása szerint az ásványvízipar évente kb. 50 millió hordó olajat használ a gyártáshoz és a szállításhoz. A Pacific Institute kiszámolta, hogy egy tonna PET palack gyártása során három tonna széndioxidot termelnek, így több tízmillió tonna széndioxidot bocsátanak ki az ásványvizek előállítása során évente.
Az óceánokban évente körülbelül 10 millió tonna műanyagot találunk, azonban az Ellen MacArthur Alapítvány szerint az 2050-re vonatkozó előrejelzés szerint a legnagyobb világtengerekben nagyobb mennyiségű műanyagot találunk majd, mint halat.
Luxus minden mértékben
Annak ellenére, hogy egyre nő az aggodalom a környezetvédelem miatt, a palackozott víz őrület nem csökkent, hanem inkább hihetetlen méreteket öltött az elmúlt időszakban. Nemrégiben a Guardian jelentette be, hogy elértük a palackos víz csúcsát („peak bottled water”), miután a Harrods áruház piacra dobta a Svalbarði luxusvízét, amelyet a Jeges-tenger Spitzbergák szigetcsoportjainak gleccsereiből szednek össze. Az ötletet a norvég-amerikai Jamal Qureshi találta ki, aki 0,33 literes palackokban két 80 angol fontot (28 000 forintot) kér el a vízért. Természetesen azonnal megvédi a márka őt és állítja, hogy csak azokat az jégkockákat használják, amelyek heteken belül úgyis elolvadnának.
A márkanév miatt túlárazott, látszólag átlagos vízfélék mellett már kapható olyan termék is, melynek neve fekete víz, és reklámozza magát a 8-9 pH-értékkel és a természetes színezékként használt fulvosavval, ami kanadai forrásvízben is megtalálható. Az eladásösztönzésre pedig olyan kifejezéseket is használnak, mint a „világ legmagasabb elektrolit tartalma”. Az igazság azonban az, hogy sem az emberi testnek, sem a fekete vízben megtalálható huminsavnak nincs szüksége a fulvosavra.
A legvadabb ásványvizek között olyan dolgokat találhatunk, mint a 23 karátos Modigliani-aranyüvegeket, a Hawaii partjain sótlanított, stresszoldó óceánvizet vagy a Swarovski kristályokkal borított sakkbábu-palackokat, amelyek ára néhány száztól 60 ezer dollárig terjedhet. Azonban, amikor a luxus- és dizájnvizek trónjáról van szó, egy kaliforniai gyártó az, aki uralkodik a piac fölött. A Beverly Hills 9OH2O víz alapterméke kézműves forrásvíz, és ára már-már nevetségesen olcsó, egy 24 félliteres palackot tartalmazó karton 72 dollárba kerül (ez mintegy 18 ezer forintot jelent). Azonban a gyémánt kiadás már 100 000 dollárt jelent. Ez a fehérarany kupakkal ellátott víz 600 fehér és 250 fekete gyémántot tartalmaz, az árába pedig beletartozik, hogy Martin Riese víz-sommelier adja át a vásárlónak az általa kiválasztott helyen bárhol a világon.
Azoknak, akik szeretnék bemutatni az ásványvízipar szélsőséges nemzetközi példáit, nem kell korlátozódnia, mert Magyarországon is vannak oxigénnel dúsított vizek (a piros kupakosak), amelyek már régóta pusztítják az országot, és ha nem is luxusáron adják őket, általában legalább kétszer annyiba kerülnek, mint a szénsavmentes változatok. Az egyik magyar oxigénesvíz márka azt állítja, hogy „rövid idő alatt megszünteti a vér és szervek oxigénhiányát, ezzel csökkenti, és megszünteti a fizikális és mentális fáradtságot, javítja a keringési és emésztési zavarokat”, de többen elmondták, hogy ez a félinformáció marketingstratégiából származik: természetesen fontos az oxigén, de tüdőn keresztül van szükségünk rá, nem pedig az emésztőrendszeren keresztül.
Charles Fishman, A Nagy Szomjúság című könyvének szerzője így nevezte a palackozott vizeket: a világgazdaság karikatúrájának. Az ipar 20-30 terméket kínál a fejlett világnak valójában csak egy dologból, amelynek nincs választéka. Vaktesztek bizonyítják, hogy az átlagos csapvíz és különböző ásványvizek nem különböztethetőek meg ízük alapján.