Fordított ozmózis víztisztító mítoszok és tények

A fordított ozmózis víztisztító (becenevén RO víztisztító) egy komplex rendszer, ami komplexitásából adódóan tényleg sok kérdést vethet fel annak, aki nem hajlandó első körre megérteni, hogy a 0,0001 mikronos vízszűrés a legjobb minőségű ivóvizet tudja garantálni.
Itt javarészt Gary Battenberg és Peter Cartwright anyagára fogok támaszkodni, akik szintén megelégelték a sok tudálékoskodást és félreértelmezést a témában.

Hasznos ásványi anyag nem marad a fordított ozmózis (RO) tisztított vízben.

Ez a mondat csak félig igaz, hiszen a fordított ozmózis tisztított vízben valóban nem marad ásvány, de hasznos és nélkülözhetetlen ásványi anyag nem is volt benne. A vízben lévő ásványi anyag szervetlen és így nem, vagy csak nagyon alacsony hatásfokkal (5-10%) szívódik csak a szervezetben. Ezért felesleges a túlásványosított palackos ásványvizeket fogyasztani, hiszen csak a vesénket terheljük meg.

Fura dolog ez ennél a vízszűrési keresztmetszettnél. Elvárjuk azt, hogy a legjobb minőségű ivóvizet készítse és távolítson el minden szennyeződést, de az ásványi anyagokat tartsa meg?! Hogy lenne ez lehetséges? Sehogy!

Mint máshol, így a víztisztításban sincsenek csodák. Egy adott keresztmetszetű résméret minden annál nagyobb szennyeződést eltávolít, nem tudjuk kiválasztani, hogy mely egyéb, általunk fontosnak gondolt anyagot viszont ne távolítson el.

A szerves és szerevetlen ásványok és a tisztított víz témakörében Dr. Charles Mayo, a világszerte ismert Mayo Klinika orvosa is kifejtette véleményét.

„Az egyedüli ásványi anyagok, melyeket a testünk hasznosítani tud: a szerves ásványi anyagok. Minden más típusú ásványi anyag idegen elem a szervezet számára, amelytől meg kellene szabadulnia.”

„Testünk ásványi agyag szükségletét leginkább az ételek biztosítják, nem az ivóvíz. Az emberi szervezet számára szükséges ásványi anyagokból elenyészően kevés mennyiséget tartalmaz a víz az élelmiszerekhez képest. Ha valakinek az étrendje változatos, még ha nem is kiegyensúlyozott, akkor sem fog nyomelem-hiányban szenvedni.” American Medical Journal (Amerikai Orvosi Folyóirat)
(Megjegyzés: 10 dkg sajt tartalmaz annyi szerves kötésben lévő (tehát az emberi szervezet által hasznosítható) kalciumot, mint 12 liter ásványvíz. Az ásványvízben lévő kalcium szervetlen kötésben van!)

Sőt, ha ehhez még hozzávesszük Dr. Henry A. Schroeder, Dartmouth Medical School (Dartmouth Orvosi Szakiskola) véleményét, akkor már nem is annyira ragaszkodunk a vízzel/vízből bevitt ásványi anyagokhoz.

„A béltraktusban lévő mérgek okozta betegségekért szinte mindig a víz (az oldott, szervetlen, vegyi és ásványi anyagok jelenléte) a felelős. Ezek a szilárd részecskék a bélfalakról bejutnak a nyirokrendszerbe, ahonnan minden a vérbe kerül, és az ereken keresztül végül eljut a szervezet minden részébe. Ez okozza az emberek betegségeinek nagy részét.”

Egy másik „vélemény szerint” az embernek szüksége van a vízben található jótékony ásványi anyagokra (pl. kalcium, magnézium) az egészség megőrzéséhez. Nincs két egyforma ivóvízforrás az ásványianyag-koncentráció (vagy bármely más paraméter tekintetében), és még a nagyon magas keménységű vízforrások is csak az RDA (ajánlott étrendi bevitel) 6,5 százalékát biztosítanák. A többinek élelmiszerből kell származnia.
Ez egy nagyon optimista szakvélemény is csak 6,5%-ot említ, ami elhanyagolható arány ahhoz képest, amilyen minőségű és biztonságú ivóvizet lehet készíteni az ozmózis víztisztító berendezésekkel.

A Mineralbrunnen szaklap egyik számában megjelent cikkben egy megkérdezett szakértő arról nyilatkozik, hogy az ásványi anyagokban gazdag víz rendszeres fogyasztása túlterheli a szervezetet, mint ahogy azt a « Vincent-elmélet » kimondja.

Dr Országh József elég ismert név a hazai vízkutatásban.
Ő fogalmazott így: Az ivóvízben lévő szervetlen ionok a szervezeten különböző sebességgel átfutnak, de nem épülnek be.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a szervezetünk számára szükséges ásványi anyagok többsége elmiszerekből vagy étrend-kiegészítőkből származik.
Emellett egyes vízben található ásványi anyagok károsak az emberi egészségre. Például a magnézium és a kalcium nélkülözhetetlen elemek a szervezetben. Azt feltételezni azonban, hogy ezt a tápanyaghiányt vízivással pótolhatjuk, gyenge érv.

A csapvíz számos szervetlen ásványi anyagot tartalmaz, amelyeket az emberi szervezet nehezen vesz fel.

Ezen ásványi anyagok jelenléte számos degeneratív betegséget okoz, mint például ízületi gyulladás, vesekő, zöldhályog, keményedő artériák, epekövesség, elhízás, szürkehályog, tüdőtágulás, halláskárosodás és cukorbetegség.

A kemény csapvízben található ásványi anyagok vagy rosszul szívódnak fel, vagy a sejtszövetek kilökődnek. Ha nem távolítják el, elzárhatják az artériákat és belső károsodásokat.

A vízben lévő ásványi anyagok szervetlen formában vannak jelen, így nem, vagy csak nagyon rossz hatásfokkal képesek csak felszívódni a szervezetben. A vízzel szemben alapvetőbb elvárásunk az lehet csupán. hogy biztonságosabb és egészségesebb legyen, mint a szolgáltatott vezetékes csapvíz. Még a legoptimistább vélemények szerint is csak a napi ásványi anyag ajánlott értéknek csupán 6,5%-át tudjuk bevinni amennyiben 2-3 literes mennyiségben fogyasztunk ásványvizet. Így könnyen belátható, hogy nem érdemes az ivóvíz ásványellátására támaszkodnunk, mind inkább a nagyobb tisztaságot várjuk el tőle.

A fordított ozmózisos (RO) víz egészségtelen.

Egy másik állítás, hogy az RO tisztított (fordított ozmózis) víz olyan tiszta, hogy megtámadja a test nyálkahártyáját, és kárt okoz. Ezt a vizet alacsony TDS-víznek nevezik. A TDS az összes oldott szilárd anyagot jelöli, és nagyjából egy adott vízkészlet teljes sókoncentrációja, mg/l-ben kifejezve.

Már 1993-ig  számos tudományos tanulmány foglalkozik az alacsony TDS-tartalmú víz ivásának egészségügyi hatásaival. Ezt a tanulmányt a WQA által 2013-ban közzétett műszaki adatlap frissítette. A tanulmányok a homeosztázissal, az emberi szervezetben az ásványi anyagok és folyadékok koncentrációjának fenntartásának természetes folyamataival, valamint ezeknek az ivóvízzel való kapcsolatával foglalkoznak.

Jelentős anekdotikus bizonyíték is van arra vonatkozóan, hogy az emberek huzamosabb ideig fogyasztanak alacsony TDS-tartalmú vizet anélkül, hogy bármilyen ismert egészségügyi hatást gyakorolnának. Példa erre Vancouver városa, BC, Kanada. Az önkormányzati ivóvízjelentésük a víz vezetőképességét 21-53 µmhos/cm tartományban sorolja fel. Ez körülbelül 8-20 mg/l TDS-tartományba konvertálódik. Ha egy POU RO egység 300 mg/L TDS-sel kezeli a vízellátást, akkor a kezelt víz (permeátum) minősége körülbelül 17 mg/l lehet. Ez minden bizonnyal a Vancouver lakosságának nagy része által elfogyasztott víz TDS tartományán belül van, és biztosan tudjuk, hogy vannak-e egészségügyi hatások abban a városban.

Valójában meg kell jegyezni, hogy az amerikai haditengerészet több mint 50 éve használt 3 ppm-nél kevesebb TDS-t tartalmazó desztillált vizet a haditengerészet hajóinak fedélzetén. A tengeralattjárók legénysége általában hónapokig nem isznak mást, csak alacsony TDS-tartalmú tisztított vizet, és mindezt rossz hatások nélkül. Az Egyesült Államok hadserege expedíciós (hordozható) RO-rendszereket használ, hogy alacsony TDS-szintű, biztonságos vizet biztosítson a helyszíni személyzet számára. Nem tartják problémának az alacsony TDS-tartalmú vizet, és nincs minimumszabályuk. Az US EPA projektet hajtott végre San Ysidro-ban (NM), amelyben az ivóvíz TDS-ét 800 mg/l-ről 40-70 mg/l-re csökkentették. Egy éves vizsgálat során nem észleltek egészségkárosító hatást. Az elmúlt 40 évben több százezer RO ivóvíz-készüléket adtak el lakossági használatra anélkül, hogy az ilyen típusú víz fogyasztásából származó egészségkárosító hatásokat jelentettek volna.(1)

Végül a WHO 2017-es dokumentuma, az ivóvízminőségre vonatkozó irányelvek kijelenti: „A körülbelül 600 mg/l-nél kisebb összes oldott szilárdanyag-tartalom (TDS) víz ízletessége általában jó…” „Nincs egészségügyi alapú irányértéket javasoltak a TDS számára.” Azt is kijelentik, hogy a TDS-re vonatkozóan nem határoztak meg irányértéket, mert ez: „Az ivóvízben található szinteken nem jelent egészségügyi kockázatot.”

Ennél a mítosznál is tulajdonképpen az ásványi anyag tartalom kerül előtérbe. A TDS értékkel (mg/liter) ugyanis a víz ásványi anyag tartalmát határozzuk meg. Mint látható, vannak városok, ahol már lágy vizet alkalmaznak a vezetékes vízellátásra, aminek népegészségügyi hátrányait nem tapasztalták, pedig hatalmas a mintavétel. Egy városnyi!
Továbbá a WHO 2017 dokumentuma sem határoz meg az ivóvízzel kapcsolatos irányelvet a TDS-értékkel kapcsolatba, hiszen nem jelent egészségügyi kockázatot.
Az viszont igaz, hogy Magyarországon még mindig valamiért a „régi iskolát” követik és a 80 mg/liter minimum ásványi anyag tartalommal erőltetik. Ez pedig a fenti adatokkal szembe megy és értelmetlen.

Más víztisztító rendszerek ugyan olyan hatékonyak mint a RO víztisztító

A víztisztító kereskedők gyakran szeretik összemérni a berendezéseik hatékonyságát. Ebbe beletartoznak csak aktívszént, vagy valamilyen aktívszén hibrid szűrőbetéteket tartalmazó berendezéseket méregetik az ozmózis víztisztítóhoz, azt állítva, hogy ugyan olyan hatékonyságúak, mint az ozmózisos vízszűrés.

Amennyiben eljutottál idáig a bejegyzés olvasásában, akkor nem kell tovább ecsetelni számodra azt, hogy ez mekkora sületlenség. Egy bugyuta hasonlattal élve ez olyan lenne, mint amikor egy műanyag rollert hasonlítunk egy F1-es sportkocsihoz. Az igaz, hogy minden a kettőnek vannak kereke, de…

Tulajdonképpen valós ez az egyszerű példa, hiszen a szűrési résméret és a vízszűrés komplexitása valóban akkora szakadékot képez, mint a példában bemutatott két kerekes jármű esetében.
Az viszont igaz, hogy az aktívszén a víztisztítás/vízszűrés alapja (ezért az ozmózis rendszerekben is van legalább 2 aktívszenes egység) és már jelentős javolást érhetünk el a használatával. Ezek a csupán aktívszenes, vagy aktívszén hibrid szűrbetétek ugyan jelentősen javítják az ízélményt, hiszen eltávolításra kerül a klór, valamint az egyéb nagyobb szennyeződések (PP szűrőegység). Így végeredményben azt mondhatjuk, hogy ezek a berendezések egy normál vezetékes vízhálózat vízminősége esetében úgy tünnek mint tökéletes megoldás.

De mi van a nem érezhető és látható szennyeződésekkel?

Sajnálatos módon a vízben lévő szennyeződések jelentős és „veszélyesebbik” része nem látható. Eltávolításához nem elegendő csupán úgymond felületi kezelés, annál mélyebb résméretekben kell a vízszűrést biztosítani a tökéletesebb tisztított víz elérése érdekében.

A felhasználónak nem fontos forított ozmózis víztisztító berendezést választania, hiszen léteznek gyengébb vízminőséget biztosító társaik is. Ezektől viszont nem várható el az a fokú ivóvízbiztonság, amit egy ozmózisos vízszűrő biztosítani tud. Amennyiben a felhasználó megelégszik a vezetékes vízhálózaton alkalmazott vízszűrés esetében a jobb ízélménnyel és nincs igénye a valós vízbiztonságra, akkor számára az aktívszenes vízszűrő berendezések jelenthetik a megoldást.

A fordított ozmózis víztisztítás pazarolja a vizet

Az RO technológia elsődleges kritikája az volt, hogy túl sok vizet pazarol, és a membránokat gyakran cserélni kell. Fontos tisztában lenni azzal, hogy minden olyan technológiának, amelyet a szennyeződések vízáramból való eltávolítására terveztek, el kell választani és össze kell gyűjteni a szennyeződést. Az ioncserélő gyanták és az aktív szén kicserélik és adszorbeálják a szennyeződéseket, de végül mégis el kell távolítani őket hulladékáram létrehozásával vagy a gyanta eldobásával. Az RO esetében a szennyvíz (reject vagy koncentrátum) áramlás folyamatos, amíg a vízszűrési folyamat zajlik.

Ugyan sokan ezt negatívumként élik meg, viszont, ha jobban belegondolunk, ez a tulajdonsága teszi fel a koronát a fordított ozmózis víztisztításra. Azért, mert nem hagyja magában (illetve a főszűrő egységében) a szennyeződéseket, hanem kimossa/öblíti magából.
Az öblítővíz arányát a CW1 és CW2 modell esetében a legalacsonyabb szintre próbáltuk szorítani. Ezt a nagyobb GPD-számú membrán (CW1) /membránok (CW2) használatával és erős nyomásrásegítéssel érünk el.

Azt is fontos megjegyezni, hogy egy háztartás mindennapjaiban az ivó és főzővíz a felhasználás legkisebb részét teszi ki. Ha egy arányszámot kellene megvilágítani a helyzetet, akkor azt lehetne mondani, hogy a napi 4%-os felhasználás helyett 5% lesz a felhasznált vízmennyiség az ivó és főző vizet tekintve.